Igazából nem tudom, hogy mennyire van "írói" vénám.....De egy próbát megér. Vasárnap este, a lányom az anyával, meg a pasijával, én meg csak töröm a fejemet, hogy mi lesz a jövőben...
Hiszen elmúltam 40 és bár azt hiszem, hogy jó helyen vagyok, nem minden fenékig tejfel. Én szeretek, és bár azt hiszem mindent megteszek, ez nem mindig elég, de azt is tudom, hogy nem csak nekem kell megtennem mindent, ma is magányosnak érzem magamat...
Már ott tartok, hogy megint sütök, mint valami öreglány. És bár több ponton is ütközik a valóság síkja ( mert hogy a 40 nem túl öreg, és nem is annyira lánynak születtem), mégis ez van, ezt kell szeretni?! Ja nem írtam, a párom dolgozik, már megint 4. napja reggeltől estig. Hát ez a magány egyik forrása...És most jöttek haza a gyerekek....Az apjuknál voltak...
Mert mi így élünk. Boldogan, de néha magányosan.
Ja és akkor nem is említettem meg a karácsonyt. Na az igazán kikészít. Nem lelkileg, és nem is anyagilag, bár úgy jobban megvisel...
Mert jönnek az ajik, amik nagyon hasznosak, de vagy te vásárolod túl magadat, vagy ott állsz égő képpel, hogy ennyire nem nyúlhattál megint mellé...Kényszeredett mosolyok, és akiket egész évben leszartál, most ott ülnek veled szemben nagy szeretettel? és nyugtázva azt, hogy szent a béke....Pedig nem is.
Hát én ezt nem bírom a kariban, meg az ajiban....és azt hiszem nem is nagyon változom, mert ugye már említettem egy 40 nem túl öreg kissé magányos nem alkuvó nem csaj vagyok, na ezzel kívánok holnapra szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése